Sziasztok!
Meghoztam a 4. rész első felét, pár nap múlva jön a második fele :) Kérlek írjatok komit, hogy hogy tetszett nektek :)
Kimivel sikerült elrendeznem a dolgokat,
de még vár rám egy beszélgetés, Jessevel… Kimi és Toni elmentek futni, szóval
tiszta a terep. A nappaliban találtam rá.
-Szia –köszöntem félénken majd leültem
mellé
-Szia. –köszönt rám se nézve.
-Jesse, azt hiszem beszélnünk kellene
-Igen… -sóhajtott majd kikapcsolta a tv-t
és rám nézett.
-Sajnálok mindent, nem akartam, hogy
ilyen irányba forduljon a kapcsolatunk…én barátként tekintek rád, és fontos
vagy nekem –simogattam meg a karját, de nem húzta el, hanem elmosolyodott és
átölelt
-Te is fontos vagy nekem kicsi Lena, béke
van? –nézett rám mire csak bólogattam
-Lena, az Isten szerelmére már, siess! –kiabált
fel nekem Kimi. Épp Finnországba tartunk, mivel nem mostanában lesz a következő
futama, ezért gondoltuk, hogy hazalátogatunk.
-Mindjárt megyek –ordibáltam le. Tudtam,
hogy majd megeszi az ideg, hiszen már 1 órája el akartunk indulni, csak én nem
találtam meg azt a ruhámat amit kerestem. Imádok a drága tesóm agyára menni.
-Végree. Komolyan, olyan vagy mint egy
menyasszony, azok készülődnek ennyi ideig.
-Kimi, ne stresszelj. A magángépeddel
megyünk, nem késtük le a gépet –mosolyogtam rá, mire csak megforgatta a szemét
és a csomagjaimmal együtt a kocsihoz ment. Én nevetve követtem.
-Szia Anya. –kiabált már a házban Kimi.
Pár pillanat múlva meg is jelent Paula
-Kisfiam, mért nem szóltál hogy jössz?
–ölelték meg egymást amin csak mosolyogtam
-Meglepetést akartam –adott az arcára egy
puszit, majd a konyha felé indult
-Drága Kislányom, hát te is itt vagy?
–szorított magához miután Kimi elment
-Igen Paula –én is adtam neki egy puszit,
majd becsuktam az ajtót.
-Már azt hittem, hogy engem meg se
látogatsz… -szidott le picit Paula
-Bocsi, csak tudod mentem mindenhova
Kimivel. És ahogy az lenni szokott ki is idegeltem. –mondtam vigyorogva mire
Paula felnevetett.
-Ti sose változtok gyerekek. De azért
tényleg szólhattatok volna, csináltam volna finom vacsorát. És Ramiéknak is
szóltam volna, hogy jöjjenek át.
-Beszéltem Ramival, tudja, hogy itt
vagyunk. –mondta Kimi a hűtőből.
-Na szép, és ő se szólt? Na majd kap
tőlem… -mondta Paula amin én csak nevetni tudtam.
Paula egy percre se hagyott békén,
folyton csak azt mondta, hogy meséljek, meg hogy hogy vagyok…szerintem Kimi
direkt akkor jött haza mikor én is vele vagyok, mert tudta, hogy ilyenkor az anyja békén
fogja hagyni…ravasz vagy Kimi, de ezért még kapni fogsz…
Estére vártuk Ramiékat. Én épp az emelten
voltam mikor megjöttek. A két kis srác kiabálásából egyből tudtam, hogy csak ők
lehetnek. Egy hatalmas Kimi kiabálással érkeztek. Meg se lepődtem, hiszen
imádják Kimit. Mikor én is leértem csak Ramit és Kristiit találtam Paula
társaságában a konyhában.
-Végre téged is látni húgi? –ölelt meg a
nagy öreg tesóm, Rami,
-Csak nem hiányoztam? –vigyorogtam rá,
mire csak megforgatta a szemét
-Persze hogy hiányoztál Lena –ölelt meg a
drága sógornőm is. –Milyen volt Mexikó?
-Meleg –nevettem fel –Viccet félretéve…
-nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis a hátam mögött meghallottam a két kis
rosszcsontot
-Lenaaaaaa –futottak felém, meg se tudtam
szólalni, mert ledöntöttek a lábamról, a padlóra kényszerítettek és adták
sorban a puszikat.
-Az én imádnivaló unokaöcsikéim –nevettem
fel –Azért felállhatok? –kérdeztem mire csak vállat vontak és a nappaliba
rohantak. –Látom ők nem sokat változtak, ugyanolyan imádnivalóak, mint voltak.
-Inkább rosszaságok… -jegyezte meg
Kristii amin csak nevettem.
-Az apjukra és a nagybácsikájukra ütöttek
Kristii, nem te vagy a hibás. –mondtam nevetve, mire a két bátyám csúnyán nézett
rám.
-Szerintem meg inkább a fecsegő
nagynénikéjükre -vigyorgott rám Kimi majd
elrohant, én meg utána.
-Ne fuss előlem, úgyis elkaplak. –az
egész család végig nézte a kergetőzésünket, persze nevetve. Az ikrek segítettek
nekem, és Kimi elé álltak, így épp eltudtam kapni és a hátára ugrottam.
-Meg vagy Kimi –nyújtottam ki rá a
nyelvemet.
-Te mennyit eszel? Nagyon nehéz vagy…
-mondta mire csak oldalba vágtam a lábammal, majd leugrottam róla.
-Viccelek te, tudod, hogy te vagy a
kedvenc húgom –húzott vissza magához
-Mivel én vagyok az egyetlen húgod te
marha –morogtam mire csak nevetett egyet és adott egy puszit a fejemre.
A kis kitérő után megvacsoráztunk.
Egyfolytában engem kérdeztek, én meg jó kislány módjára válaszoltam. Persze a
kényes kérdésekre nem válaszoltam. Vacsi után még egy kicsit beszélgettünk,
majd miután Ramiék hazamentek mi is nyugovóra tértünk.
Másnap kimentünk Kimivel
apu sírjához, majd délután hazaindultunk miután elbúcsúztunk Paulától és
Ramiéktól. Miután megérkeztünk Svájcban fogtunk egy taxit és hazaindultunk.
Azonban mikor kiszálltunk a kocsiból észrevettük, hogy egy ismerős ember ül a
ház lépcsőjén, de belül. Csakhogy oda olyanok tudnak bejutnak akiknek van
kulcsuk a kapuhoz…vajon ki lehet a rejtélyes idegen??
Szia! :)
VálaszTörlésSzívesen benne lennék a cserében :)
Ui.: érdekes az alapsztori ;)érdekelne a következő rész :)
L.
Szia :)
VálaszTörlésAkkor ki is raklak :)
Pár napon belül fent lesz a folytatás :)